Az én uram, jó béla király
Így szólt hozzám fényes palotában
Messze tekintek, el napkelte iránt
Tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában!
Hallottam hírét régi magyaroknak
Kunok hírét hozták vitézségüknek
Oseink földjén ott helyben maradóknak
Vélük vége lehetne az szükségüknek

Eredj, hát, hu, fiam, jó julianus
Készülodj, s útra kélj, néhánymagaddal
Találd meg országuk, hol, s mivel határos
És az magyar királyság szóljon szavaddal!
Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve
Pusztítá társakat, kard, ido, láz
Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve
A délibábot kergeto négy barát

Hosi, vitéz, harcos népek
Földjük tágas, bo rónaság
Mint madár, szabadként élnek
S nem feledék az osök dalát
Folyók vizén, tisztásokon
Kelo napnak áldozának
Egy vérükbol, testvér, rokon
És tudták, ránk találnak