Fagyos az éj, süvít a szél,
Fut a vízen egy fénylő hajó,
Örök a tél, hol partot ér
Zúg egy távoli bús harangszó.

Két szótlan árny,
Ki partra száll,jött
Hogy folytassa ősi harcát.
Mögöttük holt évmilliók,őrzik
Küzdelmük régi titkát.

Az egyik bajt hoz és pusztít,
A másik új reményt ad, meggyógyít.
Hol ember él, mindig s mindenütt
Így van ez, í-így!

Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!

Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!

Két utazó, rossz és a jó
Jár a végtelen évek útján.
Rég tudják ők, egyik sem győz,
Ám e harc örök végzetük már.

Az egyik háborúkat szít,
A másik elfeledtet minden kínt,
Míg ember él, mindig s mindenütt
Így lesz ez, í-így!

Nyújtsd a kezed, félek,hogy két
Világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!

Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!

Nyújtsd a kezed, félek,hogy két
Világ közt elveszítlek majd
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt!

Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek én
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!

Nyújtsd a kezed,óh
Nyújtsd a kezed,
Az álmod itt bent új világot hajt.

Nyújtsd a kezed,óh
Nyújtsd a kezed,
Az álmod itt bent új világot hajt.