Üstökös csóva a Körtéren,
Fényét szórta a környéken.
Tán csak a szívem káprázott,
Egy illatos csillag elsétált ott.

Te csipkeharisnyás édes lány,
Szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily fura módon szólítlak,
Sajna, nem tudom én még, hogy hogy hívnak?
Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

? ment, a Körúton illat szállt,
Ott, hol az illatos csillag járt.
Férfi, ahány volt, bámult rá,
én voltam a h?s, aki szólt hozzá.

Te csipkeharisnyás édes lány,
Szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily fura módon szólítlak,
Sajna, nem tudom én még, hogy hogy hívnak?
Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.

Oly boldog a járda, hol elsétál,
Elolvad, ahol jár e két szép láb.
Csak mentem, a lábam átfázott,
A sálam egy sóhajtól átázott.

Te csipkeharisnyás édes lány,
Szánd meg a szívem, nézzél rám!
Ily szép tavaszon ne vedd rossznéven,
Hogyha sejted a szemtelen kérésem!
M-m-m, m-m-m-m-m-m, m-m-m.

A lány odalibbent énhozzám,
Csókkal es?zte szomjas szám.
Észbe se kaptam, ? másutt járt,
Mint csoda a mesében úgy elszállt.

Te csipkeharisnyás édes lány,
?rzi a csókod forró szám.
S ha mégse leány, csak tündér volt,
Fenn az égben is csipkeharisnyát hord.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá,
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá.
Fenn az égben is csipkeharisnyát hord.