Vér soha ne tapadjon kezedhez
Mondd el mi a vér
Vágy soha ne szaggassa lelked
Mi az és mennyit ér
Ne szennyezzen gyulölet mocska
Elkerülöm én
A boldogság csak a bolondok álma
Nem lesz soha enyém

A hét fobun és a szeretet népe
Mint bukott angyalt számuz e földre
És mindvégig felettem áll
Mindvégig felettem áll

Megvárják, míg elfolyik vérem,
Hogy bunök nélkül is kiérdemeljem
Az o sorsuk zsarátnokát
Az o sorsuk zsarátnokát

Ha én csak pillanat vagyok
Vízió e mind, mi örökké tart?
Vagy csak bennem folyik a változás
Bunbak vagyok, ki mindenért hibás?

Mint véráldozat jöttem e földre
Szenvedésre ítélt
Mit más nem lát, bennem széppé lehetne
De közelít a rév

A keseruség - tudatom gyöngye
Körbezár és véd
Mit meg nem érhettem, másé se légyen
Pusztuljon, ami él

Hát mondd a haldoklónak,
Hogy szép az élet
A boldog párnak
A szerelem méreg

Meséld el a vaknak
Mindazt, amit látsz
Ha nem lehetsz boldog
Terjeszd a romlást

Az Életet sosem láttam
De jártamban megcsodáltam
Mindazt, mit más megtiport
Én enyémként szerettem

Mit láttam – hiányzik érzem
S fáj, hogy hiába éltem
Ami szép volt elviszem, s hidd el
Enyém lesz csak az enyém