Soha nem lattam még, hol kel föl a nap,
Soha nem aludtam at, éjszakaimat.
Hinarszalak huztak le a mélybe,
Önmagam allitottam félre.
Zart ajtókat nyitottam ki masnak,
Nem hivtak baratnak, és nem hivtak tarsnak,
A lenyugvó nap mindig mashol ért,
Ezer szinével borult ram az éj.

Ram zuhant minden, minden, mi nem kellett masnak,
Rossz ize lett a sötét, a sötét éjszakaknak.

Életemben sok mindent megpróbaltam,
Külvarosok elõttem, utanam.
Az egek felé kialtottam,
Rosszat soha nem akartam.