Messzi zord Észak hófödte Agyarhegyeitõl
A kénbûzt lehelõ vérszín Elátkozott Tavakig
Arador lovag dicsõ híre beutazza az egész
Birodalmat
Hû társa neve Almatúr, aki mindig elkíséri
Vad útjain:
A Lidérchágó vészterhes vidékén bolyongva
Gallor útvesztõ mocsarában halállal dacolva
Zilar mély erdeiben felsejlõ Árnyaktól nyomasztva
Tündérország elvarázsolt földjét kutatva...

Sárkánytûzben edzett kardom egy õsi acél
A Nap csillámló sugara fürdeti karcsú testét
Meztelen pengéjén mágikus Rúnák izzanak
Idõk kezdetén vésték rá isteni ujjak
Almatúr kérlelõ szava a fülembe súg
Nyughatatlan lelke ismét felbolydult
Finom táncát lejti hüvelyébõl kihúzva
Vért kíván és én mindig hallgatok szavára...

Óh! Kínzó éhségem õrjítõ vágya soha nem
Csillapodik!
Beteljesült rajtam Nagar átka
S ezt viselnem kell Örökkévalóságig!

Sárkánytûzben edzett kardom egy õsi acél
A Hold sápadt fénye fürdeti karcsú testét
Meztelen pengéjén mágikus Rúnák izzanak
Idõk kezdetén vésték rá isteni ujjak
Almatúr sóvárgó szava a fülembe súg
Meghasadt lelke ismét felbolydult
Vad táncát lejti ezüst Éjszakában
Vért szomjazik és én mindig hallgatok hangjára...